élvezzen versenyelőnyt az, aki fenntarthatóan működik

Action 2020, A Jövő vezetői, Körforgásos platform, Fenntartható jövőért díj, karbonsemlegesség, rengeteg vállalattal, cégvezetővel, civil szervezettel való együttműködés: szinte követhetetlen mennyiségű szál fut össze a BSCDH-nál. Van-e ezek között olyan aktuális prioritás, ami trendként funkcionál szervezetük működésében?

Alapvetően a hét alapelvünk az, ami folyamatos prioritást jelent. 2012-ben itthon úgy gondoltuk, hogy megnézzük, mit jelent a fenntartható vállalati működés, és arra jutottunk, hogy nincs egy jól kidolgozott kézzelfogható meghatározása.

Léteztek az OECD-nek ajánlásai, létezett az ENSZ globális egyezsége (ENSZ Global Compact) és különböző részprogramok, de az, hogy mikor tekinthetünk fenntarthatónak egy céget, ez nem volt meghatározva. Úgyhogy kidolgoztunk egyet, ami később előremutatónak bizonyult. Mi akkor tekintünk fenntarthatónak egy vállalatot, ha a vezetőség elkötelezett ebben az irányban, a stratégiában, a döntésekben szerepelnek a fenntarthatósági szempontok, de oly módon, hogy az integrálva legyen az éves célkitűzésükbe.

Komplexen értelmezzük a fenntarthatóságot. A mi meghatározásunk szerint ebbe beletartoznak olyan alapértékek is, mint a munkatársak felé történő felelősségteljes munkaadói viselkedés, és itt nem csupán a fizikai egészségük védelmére, hanem a lelki egészségükre, fejlődésükre is gondolok. Természetesen a környezeti felelősség, de a partnerség is: a beszállítókkal, az alvállalkozókkal, fogyasztókkal partneri minőségben működik-e együtt a cég, vagy pedig erőviszonyok alapján? Egyenrangúként figyel-e rájuk, és kölcsönös értékteremtésre törekszik, vagy visszaél a saját erejével? Ha anno egy településen valaki vállalkozóként nem etikusan, rövid távú szemlélet alapján tevékenykedett, a közösség kivetette magából.

Kivéve, ha a gazdasági erejét kihasználva rákényszerítette akaratát a közösségre.

Ez nagyon távol áll az etikus működéstől. Az etikus működés alap, és ugyanúgy alap az átláthatóság is, ami ugyan természetesnek tűnik, de sajnos sokszor nem az. Sok esetben, ha utána szeretnénk nézni a tulajdonosi körnek egy cégnél, azt számos esetben nem lehet megtalálni csak nyomozások árán. A korábban említett hét alapelvre épül „A jövő vezetői” tehetségprogramunk is, gyakorlati példákkal szemléltetve azt.

Célunk, hogy a cégek felelősségteljesen, etikusan, fenntartható módon működjenek. Azok a vállalatok, amelyek kölcsönös együttműködésre törekednek a partnerekkel, ha bajba kerülnek, sokkal inkább számíthatnak a beszállítói rugalmasságára, a közösség segítségére. Számíthatnak egy olyan támogató környezetre, ahol segítenek abban, hogy át tudják vészelni a nehézségeket. Egy nemrégiben végzett, nemzetközi elemzés szerint a pandémia elmúlt hónapjaiban átlagosan 4,5 %-al teljesítettek jobban a felelősen működő cégek.mi történik, ha egy tagvállalatról kiderül, hogy nem etikusan működik?

Szerencsére ilyenre még nem volt példa. Olyan már történt, hogy valaki szeretett volna tagvállalattá válni, ám pont akkor zajlott egy komoly etikai válság a cég körül. Mi alapvetően nem egy ellenőrző, hanem támogató szervezet vagyunk, nem tisztünk pálcát törni senki felett, de ezt semmiképpen nem szeretnénk, hogy azért lépjen be egy vállalat, hogy, tisztára, vagy zöldre mossa magát. Mi akkor azt javasoltuk, hogy oldják meg a problémáikat, rendezzék el, tisztázzák etikusan, és gondoskodjanak olyan folyamatokról, melyek kizárják, hogy a jövőben ugyanaz a probléma megismétlődjön. Ha mindez megtörtént, befogadjuk tagjaink közé. A tagság felté-tele, hogy a cég számot adjon arról, hogy a fenntarthatóság hét alappillére mentén hogyan működik, kifejezzék azt a szándékukat, is hogy mit szeretnének ezeken a területeken elérni, miben várnak támogatást, valamint azt, hogy mit szeretnének a BCSDH közösségéhez hozzátenni.

Az Action 2020 Magyarország programjának célkitűzéseiből idézek: „…Nemcsak a konkrétan összegyűjtött üzleti megoldások, valamint a csatlakozott vállalatok gyakorlatainak eredményei mozdítják elő a fenntarthatóságot, hanem önmagában már a program folyamata. Hiszen annak alapja a párbeszéd, a közös gondolkodás, a látókörbővítés, továbbá a szokásos üzletmenet folyamatos megkérdőjelezése.” Tudna konkrét példát mondani a szokásos üzletmenet megkérdőjelezésére?

Azt mondhatom, hogy ez – mint a meghatározás maga

– folyamatosan zajlik tagvállalatainknál. Azok a cégek vannak leginkább rákényszerülve a szokásos üzletmenet felülbírálására és megkérdőjelezésére, melyek fosszilis alapon működnek, legyen szó akár energiatermelésről, akár előállított termékről, vagy szolgáltatásról. A Shell például már energia szolgáltatóként definiálja magát, és legkésőbb 2050-re tervezik elérni a net zero karbonkibocsátást. E stratégia és cél mögé nagyon komoly akciótervet dolgoztak ki, minden területükre vonatkozóan. A töltőállomásokra ma már nem úgy tekintenek, ahol csupán benzint, vagy dízelt töltenek a járművekbe, hanem a közlekedéshez szeretnének hozzájárulni energiaszolgáltatással, legyen bármilyen meghajtású a jármű. Vagy éppen a MOL, látva a klímaváltozás okozta társadalmi és gazdasági elvárásokat, innovációs részleget hozott létre új irányok, termékek, szolgáltatások kidolgozására, mely a cég közép- és hosszú távú jövőjét meghatározza. Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekben a tagvállalataink igyekeznek élen járni, változásra késztetve a teljes iparágukat.

De említhetem azt az ajánlásunkat is, amely az otthoni munkavégzésre vonatkozott, és az erre történő átállást éppen a járványhelyzet gyorsított fel fénysebességgel. A flexibilis iroda szélesebb körű alkalmazását javasoltuk a tagvállalatoknak, annak mintájára, hogy számos skandináv cég az összdolgozói létszám csupán 70-75 százalékának biztosít egyidejűleg irodai helyet.

Ma már létezik olyan tagvállalatunk, amely a vírus elmúltával is csupán 50 százalékkal számol ebben a kérdésben, vagyis munkavállalóik felére optimalizálja az iroda méretét.

Megkerülhetetlen a kérdés: a járvány hogyan változtatta – megváltoztatta-e – a nemzetközi üzleti színtéren a fenntarthatósághoz való hozzáállást?

Hozott-e változást a BCSDH működésében?

Nyilvánvaló, hogy a válsághelyzetekre adott azonnali döntések átmenetileg felülírhatják a közép- és hosszú távú programokat, döntéseket, vagy legalábbis időlegesen hátrébb kerülnek. Az év elején nagyon sokan kerestek meg bennünket, hogy szeretnének szemléletformáló vállalatvezetői, középvezetői tréningen részt venni, vagy éppen fenntarthatósági auditot kértek. Amikor márciusban életbe léptek a korlátozások, akkor volt ebben megakadás, de őszre újraindult minden, és olyan cégek is megkerestek bennünket, akik ezzel idáig kevésbé foglalkoztak. Ennek nagyon sok oka van. Egyrészt az anyaszervezetünk, a világtanács (WBCSD

– World Business Counci lFor Sustaniable Development

– a szerk.) fontos törekvése, hogy a pénzügyi piacok, a befektetők a cégek értékének megítélésébe a fenntarthatósági szempontokat is felvegyék. Itthon több éves munka után elérkeztünk oda, hogy számos törekvés egy irányba mutat.

A Magyar Nemzeti Banknak, a Budapesti Értéktőzsdének, a BAMOSZ-nak kialakulóban vannak azok a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási hatásokat értékelő rendszerei

– az ESG- rendszerek –, melyek alapján például a befektetési alapok a befektetésre javasolt termékeket, cégeket értékelik. Van arról adatuk, hogy milyen mértékben bővült azoknak a vállalatoknak a köre, amelyek fenntarthatóan működnek?

Konkrét adatot nem tudok mondani, de az biztos, hogy 2015-höz képest a tagvállalataink száma megduplázódott.

Jelenleg, több mint 100 tagunk van. Mindez pedig úgy, hogy nem törekedtünk szervezetünk ilyen mértékű bővítésére. Azt gondolom, hogy a fenntarthatóság mára divattá vált, annak jó és a rossz értelmében is. Egyre inkább tapasztalhatjuk azt, hogy „minden fenntartható”, azonban sok esetben hiányzik a mély tartalom. Véleményem szerint nem gond, hogy ebből divat lett, mivel ez azt hozza magával, hogy előbb-utóbb annak is komolyan kell vennie, aki csupán a trend miatt cselekszik, vagy kommunikál e szerint. A fogyasztók egyre élesebb szemmel látják a különbséget és nyilvánvalóan ők és a vállalatok munkatársai, befektetői fogják megítélni, hogy valóban fenntarthatóan működik egy vállalat.

Az EU irányelveit implentáló hazai szabályozás szerint az 500 főnél több főt foglalkoztató, tőzsdén jegyzett cégeknek már jelenteniük kell a pénzügyi eredményükön túl a társadalmi és környezeti hatásaikról is. Ennek bővülése, azaz az integrált reportingra kötelezett cégek körének kiterjesztése várható. Az biztos, hogy mi azt szeretnénk, hogy olyan gazdasági, társadalmi környezetet alakítsunk ki, melyben a minden szempontból fenntarthatóan és felelősen működő vállalatok versenyelőnyt élveznek.