Könnyű leírni, de nehéz megvalósítani: úgy tarthatjuk fenn a fejlődést és állíthatjuk helyre bolygónk egészségét, ha szakítunk a két évszázadig folytatott lineáris gazdálkodással, és áttérünk a körforgásosra. Azaz szakítunk a „vedd el, használd, dobd el” szemlélettel, elfelejtjük a „szemét” szót, és úgy tekintünk a gyártás és a felhasználás során keletkezett hulladékra, mint a termékek következő ciklusának beindításához szükséges alapanyagra.

Bár a davosi Világgazdasági Fórum számára készített, Körforgáshiány (Circularity Gap) című tanulmány szerint hátramenetbe kapcsolt a körforgásos gazdálkodásra való áttérés – míg 2017-ben a világgazdaság 9,1 százaléka felelt meg a körforgásosság elveinek, 2019-ben már csak a 8,6 százaléka –, milliónyi példa mutatja, hogy a váltás nem csupán lehetséges, hanem kifizetődő is lehet a vállalatok és vállalkozók számára.

A kanadai Enerkem vállalat például kivonja a hagyományos eljárásokkal már nem reciklálható hulladékból a szenet, és néhány perc alatt olyan gázzá alakítja át, amelyből már a járművek hajtására használható bioüzemanyag készülhet. Az Enerkem módszerét Edmontonban is használják: a városban a hulladék kilencven százalékát újrahasznosítják, évente több mint százezer tonnával csökkentve a szemétlerakókba kerülő hulladék mennyiségét.

A holland DyeCoo az egyre nagyobb kinccsé váló víz felhaszná lását segít visszafogni. A cég egy olyan eljárást dolgozott ki, amellyel gyakorlatilag nullára redukálható a kelmefestéshez használt vízmennyiség. A vizet nagyon nagy nyomás alatt lévő szén-dioxiddal helyettesítik, s a légnemű és folyékony állapot között lévő anyag segítségével viszik fel a festéket a szövetre. A folyamat végén a szén-dioxidot befogják, és újra felhasználják. Mivel nincs szükség szárításra, a gyártás is felgyorsul; nem csoda, ha már több nagyvállalat – köztük a Nike és az IKEA – összefogott a DyeCooval.

Az 1500 körforgásos megoldást tanulmányozó tanácsadó cég, az Accenture becslése szerint 4500 milliárd dolláros üzleti lehetőség van a körforgásos gazdaságra való áttérésben. A folyamat azonban csak első ránézésre tűnik egyszerűnek, hiszen már az új termékek és szolgáltatások tervezésekor gondolni kell arra, hogyan hosszabbítható meg a használati idő, s miképpen lehet megkönnyíteni az újrahasznosítást. Az alapanyagok beszerzésekor pedig figyelni kell arra, hogy azok valóban fenntarthatóak legyenek és felelősségteljesen termelő beszállítóktól érkezzenek. A gyártás folyamán is ügyelni kell az alapanyag- és energiahasználatra, s az áttérés csak akkor lehet teljes és sikeres, ha a fogyasztók is tudatossá válnak. Ehhez pedig nemcsak oktatásra van szükség, hanem arra is, hogy a gyártás és felhasználás átláthatóbbá váljon, így a fogyasztók pontosan felmérhessék, mennyire felel meg az általuk választott termék a körforgásosság követelményeinek.

Az áttéréshez a fogyasztás módjainak megváltozására is szükség van. Egyebek mellett a megosztásra, például a járművek és más eszközök közös használatára. Ha maga a megosztás nem is, a szó már olyannyira népszerűvé vált, hogy sokan vissza is élnek vele: bár a magánlakások vagy magánautók bérbeadásával foglalkozó vállalatok szeretik „megosztásnak” nevezni szolgáltatásaikat, azok nem többek szervezett lakáskiadásnál, illetve taxiszolgáltatásnál.

Az átmeneti visszaesés után hosszabb távon jó esélyei vannak a körforgásos gazdaságnak, hiszen egyre több vállalat teszi magáévá ezt a gyakorlatot. Magyarországon is megjelent már ez a szemlélet, a legaktívabb hazai cégek a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) nevű szervezetbe tömörültek, amely egyebek mellett a fenntartható üzleti megoldások bemutatásával és terjesztésével igyekszik népszerűsíteni e megoldásokat. Ugyancsak fontos fejlemény, hogy januárban – részben a BCSDH kezdeményezésére és részvételével – megalakult a magyarországi Net Zero Advisory Board. A testület célja, hogy felgyorsítsa a magyar gazdaság 2050-re tervezett karbonsemlegességéhez vezető folyamatot. A Race to Zero az ENSZ által vezetett, zéró szén-dioxid-kibocsátású világért folyó kampány, amelyhez világszerte 1128 vállalat, köztük a Facebook, a Tesco, a LafargeHolcim és a Magyar Telekom is csatlakozott már. A vállalatok mellett 450 város és mintegy 550 egyetem is részt vesz az akcióban.

KA: Az Enerkem edmontoni bioüzemanyagüzeme. Nincs szemét

Cikk a cikkben
 
 
 
4500 mil­liárd dolláros üzleti lehe­tőség van a körforgásos gazdaságra való átté­résben

Önfenntartó falu 
 
 
Európa egyik legnagyobb és legrégebben működő ökofaluja a magyarországi Krisna-völgy Indiai Kulturális Központ és Biofarm, amelynek egyik célja, hogy bemutassa, miként lehet áttérni a fenntartható életmódra. Az 1993-ban alapított falu másik törekvése, hogy szemléltesse az ősi hindu vaisnava kultúra értékeit: az önellátó, vegetáriánus, természetes és istenközpontú életmódot. Mottója az „egyszerű életmód, emelkedett gondolkodás”. Krisna-völgybe évente mintegy 30 ezer látogató érkezik, közülük 10 ezer zarándok, a többiek pedig leginkább az ősi indiai kultúra, a biogazdálkodás vagy az egészséges életmód iránt érdeklődő turisták. A biofarm egyetemi oktatóknak, hallgatóknak és kutatócsoportoknak éppúgy kiemelt célpontja, mint akár a változatosságra vágyó üzletembereknek. A közel 300 hektár területű ökofalu India nyugati kapuja, mely arra ösztönzi a látogatókat, hogy elmélyüljenek a távoli ország ősi lelki kultúrájában. A 150 fős, szerzetesekből és családokból álló közösség középpontjában a templom áll, melyet szántóföldek, egy 60 szarvasmarhát és ökröt számláló tehenészet és ökrészet, egy botanikus kert, lakóházak, iskola, vendégházak, egy vegetáriánus étterem és más vendégváró alkalmatosságok vesznek körül.